Római olasztanárom, Monica mesélte, hogy a külföldiek (főleg angolok, amerikaiak) körében az utóbbi időben olyan népszerű lett a Toszkánába költözés, hogy az ingatlanárak az egekbe szöktek. Egy átlag olasz meg sem engedheti már magának, hogy Toszkánában házat vegyen. És miután Toszkána kezd megtelni külföldiekkel, mennek tovább (mármint a külföldiek), például Umbriába. Miközben az olasz fiatalok Amerikába, Ausztráliába vágyódnak vagy mennek is! Marha jó ez! Úgy látszik, mindenkinek ott nem jó, ahová született. Vagy csak messziről minden csábítóbb, mint amikor már benne él az ember?Rómából hazatérve kezdtem el olvasni ezt a könyvet. (Hátha elmegy a kedvem az odaköltözéstől. :))) Egy amerikai nő (Marlena de Blasi) írta, aki olasz férjével él Olaszországban. Ebben a könyvében, Umbriában, Orvieto városában várnak arra, hogy rendbehozzák az ő pénzükön azt a palotát, jobban mondva palazzo-t (mert az olasz szó azért mást jelent, mint a fordításban használt magyar), amiben aztán majd bérlőként élnek.
Az ő (egy külföldi) szemén keresztül nézve az olaszokat, az életmódjukat, a játszmáikat, kaphatunk egy kis (persze szubjektív) betekintést arról, hogy milyen az, ha valaki külföldiként akar beilleszkedni. Vagy éppen ha nem akar annyira beilleszkedni.
Mit jelent egy kézfogás? Hogy kell értelmezni Olaszországban egy ígéretet, határidőt? Át tudja-e venni egy más mentalitású külföldi az olaszok "majd kialakul" szemléletét? Helyes-e ha egy demokratikus amerikai, idegenként, megpróbálja áthágni a társadalmi rangkórság szabta korlátokat?
Érdekes könyv. Még nem döntöttem el, hogy jó lenne-e nekem, ha Olaszországban élnék egy ideig. Mondjuk nem is aktuális per pillanat a téma, de azért izgatja a fantáziámat. Minden esetre az olaszomat csiszolgatom tovább. Ki tudja mit hoz a jövő...?
6 megjegyzés:
Magdi, én bármikor odaköltöznék, ha befogadnának, hanem. A tengerért, a szőlősök látványáért, az olivafákért, a dombokért, a lankákért, az asztali vörösborukért, a tésztájukért, a paradicsomért, görögdinnyéért, a kék égért, a napért, Bocelliért, Eros-ért, minden dallamos olasz szóért, Pucciniért, a reneszánszért, mindenért, amit a képeiden hazahoztál. Hogy aztán milyen lenne ott lenni két hétnél tovább, azt nem tudom, sosem próbáltam, de próbáltam már rosszabb helyen és mindent ki lehet bírni, majdem mindent meg lehet szokni. Egy magyar zeneszerző, aki Firenzében költözött és ott él azóta is, nyilatkozta. Nekem kellett a látvány minden reggel, amikor felébredek, hogy zenétszerezzek. Hát kell ettől több?
Kétségtelenül, a "díszletek" tökéletesek, Ági. Ha viszont odaköltöznék (csak átmenetileg persze) nem kibírni, hanem élvezni szeretném. Azt hiszem menne. :))
Magdi, én csak turistaként és mintegy kirakatot szemlélem tátott szájjal mindig Itáliát, de pár éve elolvastam Phil Doran Csábító Toscana című könyvét és abból kaptam némi ízelítőt arra nézvést, hogy mit vesz magára az, aki nem átall oda is költözni. Úgy írja le a színét és a fonákját, hogy a végén az embernek mégis nagy kedve támad csomagolni. Mondom ezt én, egy Provance és Bretagne rajongó.
Szívesen kézbe venném de Blasi könyvét is. Összahasonlításképpen, meg amúgy is. Köszi az ajánlást!
Be kell vallanom Magdi, sosem tudnék külföldön élni. Annyira kötődöm a családomhoz és a tágabb rokonsághoz, hogy nagyon elveszettnek érezném magam. Nekem még egy nyaralás is néha hosszú időnek tűnik. Talán éppen ezért olvasom nagyon szívesen az ilyen témájú könyveket. És mindazt, amit Te, Ági és Csilla írtok azokról a gyönyörű helyekről, ahol jártok.
Velemenyem szerint szinte barhol lehet elvezni az eletet kello nyitottsaggal es rugalmassaggal :) Sot, szerintem jobban tudja az ember elvezni az uj helyet, ha nem 'muszajbol', hanem belso kivancsisagbol megy.
Én is nagyon kötődöm, Évi, többek közt ezért is nem mentünk eddig sehova, pedig lehetőségünk lett volna. Másrészt - bármennyire nem divatos ez manapság - én jól érzem magam itthon. Szerintem ez nem egy utálni való ország, hanem a hazám.
Egyetértek, Vera. A belső kíváncsiság, vagy talán ennél azért több kell:kalandvágy az a hajtóerő, ami túltesz a váltás nehézségein. Az élet élvezete meg belülről jön, és azt viszed magaddal.:)
Megjegyzés küldése